shine on, you crazy diamond

a takaró közös,
a párna is.
nyertem egy szeletet az életedből,
s még átkozom az alkoholt.
nem tudom, hogy is sodródtál ide,
de köszönném, ha lehetne szavam
furcsa kérdéseid között.
mint egy nehéz vizsga, olyan minden szó,
mélyre ásol és nézel.
válaszaim előtt szüneteket tartok,
magyarázok, magyarázkodok. zavarban vagyok.
érdekes vagy,ennyi az egész.
én meg nem akartam elrontani.




"nagyon szerettem. mikor belementem az egészbe, tudtam,hogy egy reggel arra ébredek, hogy elhagyott."

kikaparom!

miért mindig a szemekbe (v)es(z)ek bele?!

néha mindig azt kívánom, bárcsak te is ilyen gyomorcsiklintó mosolygással olvas
nád a mondataim.

meg utoljára.

reményem a gyilkos, a kapcsolat- és világképromboló, minden jónak elrontója ő whatsoever. don't give a shit. I just had enough.

Akrosztichon

Tudnod kell Neked, távoli,
illatú kedvesem, hogy
nem akarok elaludni
tíz percre sem, mert egyből melléd
álmodom magam, aztán
meg fáj felébredni...

öl(el)ni

Egyszerűen kétségbe ejtesz,
zár az égbolt, zűr a szívem,

fel kell kaparnotok majd az
álfehér padlóról, amikor
jövőnknek vége lesz; és csak
nézhetem majd, ahogy
ismeretlen lány kezét

fogod erősen szorítani, majd az ajkad
odanyomod az övéhez,
görnyedve magadhoz húzod; ...

mikor ennek az egésznek
a végére érünk, akkor
jajongva fog(ok/sz) majd meg-
dög.ölni.

tintás.

egy éve már, hogy semmi értelmes nem történik, ami sokat mozdítana bennem. vagy legalábbis semmi olyan, amit le akarnék írni ide. most is szavak helyett beszéljen(ek) szem(ek). csak ennyi, így, ma este!

leltározás.

Korlátok kellenek, mércék. A föld felett egy arasszal lebegő határokat legalább derekamig kéne emelnem, legalább azért ne kelljen a padlóra hajolnom, hogy egy kezet megszoríthassak. Túloptimalizálok, már-már naivan azt látom mindenben, hogy működhet. Idealizálok minden külső dolgot, ritkán hat rám a realizmus gravitációs mezeje: lebegek. Sokan azt mondják, hogy mikor magamról beszélek, mintha egy más, rosszabb személyről mondanék véleményt. Újra kell értékelnem magam? Hogy láttok jobbnak, mint ami vagyok? Vagy ha nektek van igazatok, segítsetek, hogy meglássam magam! Állítsatok a lélektükör elé, ordítsatok rám: nézz már bele rendesen! Mutassátok meg végre, mit kell nézzek? Én csak magam látom. Sokszor a tépdeső reménytelenséget, csipetnyi megvetés, akaratot a változásra és a kudarcot.

De akkor kit látsz te?! Hogy mondhatod: túl kedves és aranyos vagy ahhoz, hogy bántsalak? Hogy jössz te ahhoz, hogy azt hidd, csak te adhatsz pofonokat? Mi van, ha én sebeznélek meg, vagy ez lehetetlen? Téged szappanbuborék vesz körül, ami alkoholban oldódik... Jobb is, mert nincs kedvem megkeresni a tűt a drogok, tüntetések, szappanoperák, háborúk, nukleáris fegyverek, éhezések, Justin Bieber, gazdasági válság és egyéb XXI. századi világfájdalom szénakazaljában.