hiányzik

Gondolatok cikáznak az agyamban, mint a villámok az égen, amiket bámulok. Újra és újra felötlik bennem a kérdés: vajon megbocsátana? Úgy érzem, szükségem van rá, mint a csokira a kanálkában vagy egy sörre. Nem, sokkal nagyobb szükségem van: rá, nem rá, valakire, hogy bújhassak ölelésébe. Békülhetnénk, de nem tehetem ezt vele, nem törhetem össze újra őt s magamat is egyben, mert egyszerűen nincs mi, csak te meg én, mert az együtt az nem ment fényesen. Víz és tűz, de sajnos nem a filmes varázsellentét. El kell engednem, találnom valaki újat, türelmeset, jó szelídítőt, titkos-furcsa-kiszámíthatatlan lényt. Talán csak egy egy pillangót kéne beszerezzek, annak szépségét kéne csodáljam. Ha köddé válna, legalább nem fájna annyira.

Kell a karod a derekamra, körbe kell vegyél minden pillanatban, figyelmed csak nekem add. A hőségben is tűrném most forró lehelleted, cs ak titkon leshessem, ahogy nézel meleg szemeiddel, mert azt hiszed, alszom. Vigyázol rám, tízszer lassabb minden mozdulatod, nehogy felébressz.

Irígykedve nézem a buszon összebújt párt, mert te nem vagy mellettem. Együtt akartam és akarok veled végigsétálni a forró homokon a tengerparton, úszni veled a sós vízben a hullámokon, nézni a naplementét a hajóról, vagy a teliholdat a szálló teraszáról. Aludhatnék mellkasodra dőlve. Fognám a kezed a bazárban, húználak magam után az átjáró mellett 100 méterrel átfutva s közben nevetnék aggódó arcodon. Kevesebb mosolyom lenne idegeneknek, mindet neked tartogatnám. Ha itt lennél. Velem.

-ez még augusztus közepe. azóta már /sajnos, nem annyira sajnos/vége-

szókimondás

rájöttem, nem ő volt, én tettem meg, én mondtam ki. ő csak hasonló szavakat mert súgva ontani. Én léptem, kimondtam, mert igen, le is írom: szeretem! szükségem van rá, nem érdekel, ki mit gondol. lassan két hónapja, de az idő repül, hihetetlen, mennyi időt töltöttünk eddig együtt(és mégis milyen keveset).

reszkettem, mielőtt megszólaltam volna, féltem a szó súlyától, az utána elkerülhetetlen kötődés-növekedéstől.aztán szemébe néztem, mosolygott, s egyszerre kibukott belőlem. ő megölelt, fülembe súgta válaszát, s én éreztem megkönnyebbülését, hogy végre felszabadítottam.

ettől lettem én is szabad:)

sebes talppal

vágja a talpam, már érzem,

mégis táncol a testem.

mélyül a seb s a fájdalom,

de leállítani nem tud semmilyen hatalom.

pengeélen állok, dőlök jobbra-balra,

egyszer majd odacsattanok az aszfaltra.

nem játszom akkor többet,

kereshetek valami idegölőbbet.

[I chickened out.]

Lényeg

Á, igen. ide csak

Rólad írok,

Itt vannak a mélyebb dolgok.

hiba?

igen. megtette, kimondta. és bátorságot se kellett gyűjtsön hozzá. néha azt hiszem, ő még naiv, ér(in)tetlen lelkű ember. valószínűleg az, hiszen merészség kell feltárni szíved egy másik embernek egy tálcára pakolva. ő megtette, én pedig kincsnek fogadtam. vigyázok rá, ígérem, ne féltsd tőlem! de nekem még idő kell, hogy ki tudjam mondani, hogy megfogalmazzam, ami bennem kavarog. egy hónap, s már kötődök. egy hónap, s már nagyon fontos nekem. egy hónap, s már ha egy napig nem látom, egyből hiányzik. egy hónap, sok hónap, év(ek)? nagy szavak, nagy tervek, de életemben nem volt még ilyen eddig. épp ezért: változom.