Múló szerelmi morzsák

Ma is eszembe véstelek, kinyitottam agyam könyvét fényképedre,

ott van a 81-es szám és mellésimul Amika* kényeskedve,

leheleted forrósága is ott rejtőzik szőke hajad mögött;

napsütésben ragyogó zöld szemed és titkos mosolyod között

áll az állad, rajta a kis szakáll, melyen a híd korlátján simuló

rejtélyes tenyered nyugszik: a három hónapig gyakran hajamba túró.

Álmomban felcseng dalunk, s arcodat hozza a nyári szellő,

rámtelepszik néha a magány, minden emlékemben mozduló szavad ölő

is tud lenni, mert újra betörtél a szivárványból épített falon.

(tudom, hiszen én engedtelek át)

*szürke macskád