Akrosztichon

Tudnod kell Neked, távoli,
illatú kedvesem, hogy
nem akarok elaludni
tíz percre sem, mert egyből melléd
álmodom magam, aztán
meg fáj felébredni...

öl(el)ni

Egyszerűen kétségbe ejtesz,
zár az égbolt, zűr a szívem,

fel kell kaparnotok majd az
álfehér padlóról, amikor
jövőnknek vége lesz; és csak
nézhetem majd, ahogy
ismeretlen lány kezét

fogod erősen szorítani, majd az ajkad
odanyomod az övéhez,
görnyedve magadhoz húzod; ...

mikor ennek az egésznek
a végére érünk, akkor
jajongva fog(ok/sz) majd meg-
dög.ölni.

tintás.

egy éve már, hogy semmi értelmes nem történik, ami sokat mozdítana bennem. vagy legalábbis semmi olyan, amit le akarnék írni ide. most is szavak helyett beszéljen(ek) szem(ek). csak ennyi, így, ma este!