Csak egy baj van, kedvesem! Én csak ma döbbentem rá, hogy egész eddigi -rövid- életemben olyan emberrel vártam, amilyen Te vagy. Mégis most hiába tudom ezt már, a nyáron eljátszottam esélyemet, kihasználtam szerelmedet. Felét sem nyújtottam annak, amit érdemeltél, esetleg csak megvédtelek a (barátaid általi) támadásoktól. Szóval, tetteimmel harcoltam érted, de érzelmeidért cserébe nem tiszta, önzetlen szerelmet nyújtottam. Csak egyféle árnyékát kaptad ennek, önzőségem, növekvő hiúságom elvakított. Amiket magamban eldöntöttem, hogy az "igaziban" meg kell lelnem, nálad megvolt: támogató, szerelemteljes, gyengéd, kissé titokzatos és furcsa, ezek mellett pedig gyakran magadhoz szólítottál, szereted a macskákat(főleg M.-t), és ami számomra a legfontosabb: Csillagocská(m)nak szólítottál.
Nem feled(te)lek s őszintén sajnálom!
